Rés a pajzson – az elektronikus számla visszaigazolásának fontossága

Ha azt gondoljuk elég, ha kötelezettségeink teljesítését követően kiállítjuk, majd elküldjük az elektronikus számlát a szerződésben szereplő kapcsolattartási e-mail címre, és az visszaigazolás nélkül is megállja a helyét, tévedünk…

A gyakorlatban egészen a közelmúltig ez így is történt: eleget tettünk a szerződés szerinti feladatnak, levélmellékletként elküldtük a korrektül kiállított elektronikus számlát, majd slussz-passz, vártuk a számlakiegyenlítést. Ha a partner esetleg nem mutatott fizetési hajlandóságot, igazunk teljes tudatában indíthattunk felszámolási eljárást – majd ölbe tett kézzel várhattuk, hogy (anyagilag és idegileg kissé megtépázva) hozzájussunk járandóságunkhoz.

2021 elején azonban olyan precedens értékű bírósági ítélet született, mely alapjaiban megingatta ezt a gyakorlatot.

Ez év tavaszától rés nyílt a pajzson…

Ez év tavaszától nem árt egy bizonyos „rést” kardinális kérdésnek tekinteni, mert előfordulhat, hogy bukjuk a pénzünket. Nemrégiben ugyanis precedens értékű bírósági ítélet született, mely feketén-fehéren kimondja, hogy az a számla, melyet nem igazolt vissza a partner, egész egyszerűen tekinthető nem létezőnek is, függetlenül attól, hogy a felek egymás közti megállapodása alapján a visszaigazolásnak nem kell megtörténnie (lásd alább)…

Előzmény: Megbízott könyvelőiroda annak rendje-módja szerint elvégezte az elvárt könyvelést. Kiállította a számlákat, majd amikor Megbízó azt nem teljesítette, fizetési felszólítással jelezte annak mulasztását.

A per végére aztán fordult a kocka – a mulasztást a Megbízott könyvelő cég könyvelhette be magának, mivel nem tudta hitelt érdemlően igazolni, hogy a szóban forgó számla valóban elküldésre került. A dolog pikantériája, hogy a bíróság a négy kifizetetlen számlából csak egyet nem tekintett visszaigazoltnak, mivel a levelezés kapcsán a másik háromról így vagy úgy, de szó esett.

Az ítélőtábla határozata

„A 2018. … kelt, és a mellékletekre utaló e-mail a számlának az adóshoz történő megérkezését kétséget kizáró módon nem támasztja alá, míg a válaszlevelekből, illetőleg további bizonyítékokból sem következik, hogy az adós azt megkapta. A rendelkezésre álló adatok alapján nem ellenőrizhető kézbesítés miatt egy kinyomtatott – nem hiteles – elektronikus levél tartalmából önmagában nem állapítható meg teljes bizonyossággal sem a levélnek, sem a mellékleteknek a címzetthez történő megérkezése.”

Ergo a Fővárosi Ítélőtábla ítéletének lényege kicsit sarkítva: csak és kizárólag az az e-mail, illetve számla létezik, melyet visszaigazolnak. (Annak ellenére, hogy a Megrendelő/Megbízó okiratban rögzítette, amennyiben az ominózus e-mail címre küldött levelekre, csatolmányokra 3 napon belül nincs reagálás, azt elfogadottnak kell tekinteni. Magyarán: figyelmen kívül hagyta a felek között létrejött megbízási szerződésben foglaltakat. Így a könyvelőiroda kontójára íródott a kifizetetlen számla mellett az összes, a perrel kapcsolatos költség is.

Továbbgondolva…

A döntés kapcsán felmerülhet az emberben a kérdés: vajon azok a szolgáltatók (például közüzemi szolgáltatók, de idecitálhatnánk más példákat is), melyek elektronikus számlát küldenek, és az nem kerül visszaigazolásra, mire számíthatnak, ha az ügyfél nem fizet?

Summa summarum, azon túl, hogy a megbízási szerződésben a legapróbb, akár lényegtelennek tűnő részletre is kitérünk, mindig igazoltassuk vissza az elektronikus számla tudomásulvételét, befogadását, és/vagy egyéb úton-módon (is) juttassuk el a célszemélynek, cégnek a dokumentumo(ka)t.

Források: infodata.hu  |  adozona.hu